HTML

A sün dilemmája

Friss topikok

  • odobe: hi?? (2012.02.09. 06:27) A buzikat lelövik, ugye?
  • DeKa: Nézd a jó oldalát: több ezren vannak akik azért sóvárognak, hogy dolgozhassanak ;) :'( (2010.07.27. 13:20) Rámfordult a kocka
  • McElek: Akkor minél előbbi gyógyulást kívánok Neki!!!! Blog: Ez a TE blogod?!?! Mármint a tatteres... Nag... (2008.06.09. 18:24) Fél elem
  • 15476: Akkó maj' csörgök akkó! :) Én meg arra vártam, mikor veszed észre. Tudod, más nem olvassa ezt a s... (2008.05.11. 19:45) Zújdizájn
  • 15476: De már de. (2008.05.08. 00:07) Meri ott? - Mariott

Címkék

XXX

2012.03.09. 13:13 databájt

Elmúlt. Három meg három meg három meg három meg három meg három meg három meg három meg három meg háromszor háromszázhatvanöt nap. Ennyi volt eddig. Save as. Menteném magam a holnapba. Minek?

Kíváncsian vártam. Felébredtem, álmosan átfordultam a másik oldalra, lelkem másik oldalához.

- Rosszat álmodtam. - Igen? Én is. Te mit? - Valami melós álom. Markkal valamilyen vitánk volt egy nagy üvegépület sokadik emeletén. Kérdezett valamit, és nem emlékszem már, de valami olyasmi volt, hogy miért ez vagy az.

Hihetetlen. Munkával ébredni a harmincadikon. Ha ez mind emelet lenne, félnék lenézni. Félek lenézni. Félek visszatekinteni abba a múltba, amiben oly sokat bukdácsoltam.

Oly sokat hibáztam. Estem-buktam. Sírtam. Nevettem is, sírva. Visítva, magamat dobálva. Lázasan fekve, reményektől telve, szerelmesen, vigasztalanul, józan figyelemmel, sörmámoros szemmel. Vall a harminc évem, fáj minden vádja. És az álmaim! A szép, színes, élő álmaim! Azok hiányoznak legjobban.

Könnyezem. Most, ahogy írom e sorokat. Ajkam finoman remeg, nem akarom, hogy észrevegyenek a többiek.

Az álmaim! Adjátok vissza az álmaimat! A gyermek buta reményét, hogy mindig együtt leszünk, hogy ha nagy leszek majd.... majd...

ADJÁTOK VISSZA AZ ÁLMAIMAT!

Már mindegy. Késő, lebuktam. Szívem becsukom, csendesen rákattan a lakat a harmincéves zárra. Sötét. Csend. Szívembe csendesen csepeg gitár hangja, s valami távoli nép nyelvén szóló ének. Arcomon lassan szikkad a páros csiganyom. Csigatalp. Az kéne.

Egy naplementére emlékezem. Víz, halszag, fülledt pára. Egy barát. A barát. Bután sosem kérdez, mindig emlékez. Mindig olvas. Most is, hogy türelmetlenül várt hónapok óta.

Itt vagyok, valamim csak neked adtam. Tudni fogod mindig, csak te és én. És nincs az a sör, amiért majd egyszer a szemembe nézve bevallanám. Mert túl fontos másom vagy, havon fekvő árnyam színes, eleven, vidám eredetije. Úgyse engedlek el, habár nem velem leszel. Visszahozlak minden sírból, és nevetésbe fordítom a Te könnyeid. Mert ennyire szeretlek. Barátom.

Megint az átkozott csigák. Hal vagyok, vízben táncoló, szabad, tiszta lény! Nem vagyok büdös, izzadt, szőrös legény! Nem pittyeg az oldalamon kommunikációs vívmány, új üzenettel, nem rángat vissza szüntelen a valóság hangja. OFF!

Kikapcsolok mindent, csak erre az egy órára. Csak egy kicsit. Ígérem, bepótolom, figyelni fogok mindenkire. Csak egy kicsit, csak most, hadd legyen az enyém ez az idő. A reményeim vánkosa. Mert van még, talán van még egyszer ennyi. Van még bennem annyi erő, hogy ússzak. Véres ragadozók csemegéje még nem leszek, nem!

Ússzatok velem, halak! Melegíts, zöldes napsugár! Hűsíts, sós levegőm!

Már száradok. Lassan visszacsepeg belém a tudat, hogy menni kell. Búcsúzom hát. Újra a világ felé fordulok, s lassan, tétován... ne még! Cseppet csak!

Vége. Elmúlt, bezártam. Száraz arcomon ősz szálak szúrnak bőröm alá. Egyszer talán... újra lesznek álmaim...

Szólj hozzá!

Le terem tő

2011.06.08. 00:04 databájt

Moose, olvasó. Olvasó, Moose:

Moose


Moose alig töltött nálunk két rövid éjt, péntekre feltörték. Amikor azt írtam, üdvözöljétek, nem gondoltam ennyire komolyan.

Azt azonban komolyan gondolom, hogy aki elvitte belőle két táskánkat teli - számunkra - fontos iratokkal, apró talizmánokkal, emlékekkel, kábelekkel, ékszerekkel, az vegyen belőle egy jó szivart, és élvezze, mert ez volt az utolsó, amit tőlünk zsákmányolt.

Moose ezután kiképzésre került, ahol Dankó András jóvoltából a Kékek táborát gazdagítva elsajátította az értékek és önmaga őrzésének tízdanos-feketeöves-istencsászár fokát.

Dankó András

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Andrásnak, a Blue 16 Kft. lelkének, aki igen rövid határidővel (tegnapra kéne) vállalta, hogy Moose vidéki lelkét felkészíti ennek a tetves fővárosnak a zord valóság aljas betörőinek útonállóinak méltó fogadtatására.

Moose, ÖL!

Heh, csak vicceltem. :)

De azért annyit engedtessék még meg: nagyon nagyon NAGYON sok túlórázásba, több évnyi tanulásba és szorgalmas munkába került, hogy belevághassunk egy 8 évnél fiatalabb autó megvásárlásába. Örülnék, ha nem basznák rontanák el többet az élményét azzal, hogy feltörik, vagy megpróbálják ellopni. Ha étel kell, adok szívesen. Még álláskeresésben is szívesen segítünk Évivel. Ne vegyék el önkényesen, amiért Mi becsületesen dolgoztunk! Aki az enyéimre még egyszer rossz szándékkal kezet emel, annak kívánom, hogy hasonló fogadtatásban részesüljön az életben mindenhol.

A Blue 16 kiválasztásában egyébként két szempont játszott szerepet. Az egyik, hogy a piacvezető Pajzs mellett azonnal profi kisugárzást keltett, hogy az autó gyári kommunikációs rendszerét aknázzák ki, ahelyett, hogy össze-vissza drótoznák feleslegesen, amit az ügyeskezű Nippon nép acélba-alumíniumba álmodott. A második az volt, hogy a rendőrségi helyszíneléskor, majd az utána következő rutin zárcserekor is a Blue16-ot ajánlotta rendőr, polgárőr és zárszaki egyaránt. Utóbbiaknak köszönet a lelki támogatásért, a nehéz pillanatok közben tanúsított együttérzésért, és az - akkor még erősnek érződő, de elmaradhatatlan - őszinte humorért.

András nem csupán Moose képességeit edzette meg - azt az élményt adta vissza, amitől úgy hittem, sosem fogom érezni többet. Csak így tovább, András!

És hogy legyen valami pozitív is a történetben: Hajrá Marinéni!

Szólj hozzá!

Goodby Puffy - Long live Moose

2011.06.01. 22:23 databájt

Búcsúzunk, barátim. Két éve róttuk vele a poros, esős, havas, dombos, göröngyös országutat. Keresztül-kasul cipelt minket hűen Puffy, a kis Punto. Ma végső búcsút intettünk, s utolsó utunk végén új baráttal kötöttünk évekre szóló szövetséget.

Puffy és Évi

Viszlát, drága Puffy!

Enter Moose.

Ezüst hátán virgonc felhők képe gördül tova. Virgonc, maga is, hetyke, pattogó, mosolygó, stimmel a név: Moose.

Talán fotót is posztolunk róla idővel. Üdvözöljétek, szeressétek.

Szólj hozzá!

Rámfordult a kocka

2010.07.13. 08:55 databájt

Melózok.

Igám vállamra önként véve húzom a napi zwölföket, néha többet. Látom lassan a fényt a csalagút végén. Dudál. Megint.

Az inszomniásnak minden a másolat másolatának a másolata. Másolatom vagyok. Másolgatom magam napról napra. Különbözök minden másolatomtól. Romlok?

Egyszer csak elérek a végemre.

1 komment

Seireitei

2010.03.09. 09:02 databájt

Megláttam. Megszerettem. Megvettem.

Enter Seireitei.

Szavakkal leírni nem lehet, milyen élmény nap mint nap élvezni, hogy mindent tökéletesen tesz, hangtalanul, zokszó nélkül.

Szólj hozzá!

Címkék: iMac Seireitei

Indulj el egy úton

2009.09.13. 20:48 databájt

Megérkeztünk.

A kék villám kushadva várta, hogy lesből rámvesse magát, mufurc arcomat mosollyá gyúrva.

Igen. Édesapám jóvoltából hamarosan jogilag is büszke tulajdonosa leszek egy Fiat Punto Van 1.2 xyz-nek. Igen, ennyit értek az autókhoz - most még.

Első hosszabb utunk szüzességét is elvesztettük immár, e langy, nyárutó délután.

Szólj hozzá!

Alkonyattól pirkadatig

2009.08.08. 22:41 databájt

Nos. Elmúlt néhány hónap. Történt néhány esemény, ami írásra méltó.

Megnősültem. Ennyi változást, örömöt, gondolatot és problémát talán csak mi emberek vagyunk képesek egy eszmébe sűríteni.

Igen. Boldog vagyok. És elfoglalt. A hosszú szervezés után befelé fordultam, és keresni kezdtem. Fáradtságot? Fásultságot? Csalódást? Nem tudtam, mi a megszokott, milyen jeleket kellene kutatnom lelkem bugyraiban. Sosem voltam még nős, ebben az életben.

Meglepődtem. Félelmet találtam végül. Félelmet, hogy ami út most elém tárul, nem fogom tudni végigjárni időben. Hogy nem tudok majd annyi boldogságot összeharácsolni, s leendő gyermekeimnek, régi-új felemnek: fele-ségemnek annyi örömet és megértést, szeretést és nevetést adni, amennyit érdemel.

Ma beérett végül a várakozás, keresés jutalma. Kincsem ajándéka, egy - eddig - négykötetes regény rakta ki játszi könnyedséggel szemeim előtt az eddig megoldhatatlannak tűnő kirakóst. Meg is lepődtem, ahogy mozogni láttam egy - több - ember életének darabkáit, s végül értelmes mintázattá rendeződve ülepedett tudatomba, e szívemnek kedves időtöltés eredményeképp - olvasni mindig jó.

"Alkonyat" a történet címe. Egy lányról szól, aki szerelembe esik egy mítikus lénnyel: egy vámpírral. Amennyire hihetetlennek tűnik számomra, annyira meg is lepődtem, mennyi igazság rejlik a történetben. Magamra ismertem, bevallom. A szörnyetegre bennem, aki irígy, önző és mint minden gonosz: halhatatlan. Megállítani szinte lehetetlen, ott van mindenütt a világban. És mégis. Egy törékeny, szerelmes lány mindent megváltoztat, ami örökkévalónak tűnik. Edward, lebírhatatlan vérszomja ellenére megszereti Bellát, s történetük lebilincselő érzelmi kavalkádja végül házasságban végződik... vagy kezdődik?

Minden, amit az emberi életemben tanultam, arra utal, hogy a világ jókra, meg rosszakra akar osztályozódni. Minden tanmese, könyv, film, illusztráció e kettőséget, vagy egyik komponensét hangsúlyozza számunkra. Ma beláttam, felesleges e tűnékeny dolgokat önmagukban megfigyelni.

A lényeg nem az, hogy valaki jó, vagy rossz. Egy másik lényt annyira szeretni, hogy az egyén lemond önnön vágyainak szüntelen hajszolásáról... hihetetlen, mennyire egyszerű. Ott volt végig az orrom előtt, de én az egyes darabkákra koncentráltam, nem az egészre, egyben...

Újra dobogni kezdett bennem az élet. Az élet kell, hogy legyen, hiszen ennek fényében holtnak tűnik az elmúlt néhány hónap. Az anyagi lét, a gazdasági szempontok állandó feszültsége, a jövő ijesztő - hol fogunk lakni? miből? -árnyai semmivé lettek egy papírhalmazra nyomtatott történet lehelletétől.

Ugyan, ne mondjátok, hogy nem ismertek. Mindig is idealistának mondtatok! Hát van egy hírem számotokra. Nem csak, hogy jó út, amit eddig kerestem, de a legjobb mind közül, hogy a legkönyebb is.

Szeretni önzetlenül, és boldognak lenni a másik feled boldogságától.

Ilyen "picsaegyszerű" - ahogy Testvérem mondaná.

A többi már gyerekjáték ezután. Nem azt a tökéleteset kell hajszolni, ami nem létezik. A tökéletlen világban, a tökéletlen lehetőségekből kihozni, amit adott körülmények között lehet : EZ a tökéletes. Ennél többet senki nem várhat, s nem adhat.

Remélem sohasem felejtem e leckét: hozott anyagból dolgozunk, fiam!

Szólj hozzá!

Fél elem

2008.06.04. 08:10 databájt

Gyomorgok. Meg-megremegek. Ma műtik le Évit az epekövéről.

Remélem marad belőle. Mármint Éviből.

4 komment

Zújdizájn

2008.05.08. 01:05 databájt

Megújultam.

2 komment

Meri ott? - Mariott

2008.05.07. 00:37 databájt

Megérkeztünk. Megláttuk a hotelt. Leesett. Az állunk.

Állunk. Nézünk. Ki a fejéből, ki a az enyémből. Itt mindenre van pénz. Iraki halottak véréből könnyű. Güriznétek ti is akkora adók mellett, mint mi. Megtudnátok, mi a magyarok k*rvaistene.

1 komment

Címkék: v20 Florida

süti beállítások módosítása