Várok. Mindig a következőre. Roham. Indul. Már remeg a kezem. Billentyűzet ragad karmaim közé. Lohol a világ. Arcok és szavak változnak. A felszín buborékjai. Belül mind olaj, szenny és bűz. Vagy..?
Néha színes bubik jönnek. Hangokkal, képekkel. Huszonéves ifjú hal meg munkába menet. Pedig nem ő előzött. De nem is ő szenved. Jägert iszunk vele. Igaz, ő már a Fátyol túloldaláról. De nem felejtünk. "Vérünkből vért és könnyet büntetlenül senki nem fakaszthat."
Ez már nem az a világ. Itt mindenki fakaszt. Vért is, könnyet is.Arcomon olykor vérből nyílt rózsák virulnak. Szemeim patakja feltámad hamvaiból. Élek. Sírok. Így megy ez.
Hartötekk
2006.10.13. 15:09 databájt
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://asundilemmaja.blog.hu/api/trackback/id/tr365687686
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
