Fagyoskodom. Napok óta már. Bár mióta újra pestországban rohaszt az élet, tíz fölé is felkúszik a hőmérő higanyszála.

Állunk. Lefagy. Az állunk. Bár előttünk, bár utánunk... Rob barátommal egy blaha közeli lebuj lépcsőfeljárójában szellőztetjük agyon agyonvágyó agyunk. Szilveszter éjszaka. Néhány Jäger után még mindig józanabbul vagyunk, mint a lányok. Ők lent rázzák a hideget a tánctéren. Táskát nem hagyunk őrizetlenül, így én retiküllel a vállamon - mivel mással így szilveszterkor - reszketek, miközben újabb szofi füstöl a számban. Huszonöt vagyok. Szakállas. Pocakos. Ezek tetejébe ráadásul férfi. Nyakamban egy női retiküllel a jégvirágos utcán cigizek. Vigyorgok. Megáll mellettem A Nő. Pontosabban a Jenő. A Hü Jenő.

- Ugye itt nem csak melegek vannak?
- Hogyan?
- Itt lent, ugye nem csak melegek vannak?
- Hogy mi?! (beszélsz angolul? ANNNNGOLULAKURVAANYÁD, harsogja egy régi emlék bennem)
- Hát lent. Merthogy a férjem miatt...
- Neem, nyugodtan menjetek csak le. Itt normális emberek vannak (infósnak rögtön beugrik: #define normal)

Gondolom magamban: Miafaszér kell magyarázzam egy pestinek, hogy hol folyik a lánchíd? Ha bárba menne, menjen, azt' igyon. Ha meg inni megy, mit érdekli, ki mit csinál odalenn? Ha meg nem érdekli, mi köze hozzá, kinek mi a szexuális identitászavara? Ha én női retiküllel a hónom alatt egy tagbaszakadtnak látszó marcona fickóval vihorászok, attól Ő nyugodtan lemehet inni egyet szilveszterkor a férjével, nem? Mert ha teszemazt még ha más lenne a szexuális beállítódásom, akkor is, ki az a tirpák, aki más párjára rárabol annak jelenlétében (meg a sajátjáéban)? Hát hol a faszba' éltek ti büdös parasztok, akik lenézitek a magamfajta csóró vidéki köcsögöt, mer' biztos buzi meg tanulatlan, meg különbenis? Hát rohadjon ki a beletek, ha ennyire kretének vagytok, hogy nincs bennetek egy csepp együttérzés, se megértés, se intelligencia. Á, mégse. Ne rohadjatok meg. Csukódjon rátok a metró ajtaja amikor a nyakatok félúton van. Meg még ötször. Ahogy a cigány bicskájába ugrik hátast az ember.

- Ah, akkor jó.

Erre megjelenik a "férjem". Csöppet se néz ki másnak, mint mindenki más. Csakhogy ő máshogy néz mindenkire, aki más. És valszeg Frojd atyánk szottyadtra szopatná, ahogy elnézem. Nagyapád tömte a segged dióval? Mivan, német vagy, vagy mi? A fickó, mintha a világ torz tükör lenne csupán, magától értetődően kijelenti:

-Merha' buzik vannak lenn, én oszt szétszedem őket!
- Jóvan, menjetek le nyugodtan. Nem mintha bajom lenne a melegekkel, de azér' állok itt retiküllel a vállamon, Rob barátommal, mer' a menyasszonyom a színpadot koptatja.
- Jaa, jóvan akkó. Akkó...
- Akkó mennyé akkó! (gondolom én serényen)

Lemenődnek a lépcső által. Mi maradunk. Röhögünk. Nagy az állatkert. Alacsony. A kerítés. Nyerítés. Megyek. Le. Inni. Sokat. Kólát. Lájtot. Mer' az hiába műjanyag, legalább nem zsíros. Fene. A belembe. Abba bele.

Boldog bújjékot mindenkibe.