A sün dilemmája

Moose, olvasó. Olvasó, Moose:

Moose alig töltött nálunk két rövid éjt, péntekre feltörték. Amikor azt írtam, üdvözöljétek, nem gondoltam ennyire komolyan.

Azt azonban komolyan gondolom, hogy aki elvitte belőle két táskánkat teli - számunkra - fontos iratokkal, apró talizmánokkal, emlékekkel, kábelekkel, ékszerekkel, az vegyen belőle egy jó szivart, és élvezze, mert ez volt az utolsó, amit tőlünk zsákmányolt.

Moose ezután kiképzésre került, ahol Dankó András jóvoltából a Kékek táborát gazdagítva elsajátította az értékek és önmaga őrzésének tízdanos-feketeöves-istencsászár fokát.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Andrásnak, a Blue 16 Kft. lelkének, aki igen rövid határidővel (tegnapra kéne) vállalta, hogy Moose vidéki lelkét felkészíti ennek a tetves fővárosnak a zord valóság aljas betörőinek útonállóinak méltó fogadtatására.

Moose, ÖL!

Heh, csak vicceltem. :)

De azért annyit engedtessék még meg: nagyon nagyon NAGYON sok túlórázásba, több évnyi tanulásba és szorgalmas munkába került, hogy belevághassunk egy 8 évnél fiatalabb autó megvásárlásába. Örülnék, ha nem basznák rontanák el többet az élményét azzal, hogy feltörik, vagy megpróbálják ellopni. Ha étel kell, adok szívesen. Még álláskeresésben is szívesen segítünk Évivel. Ne vegyék el önkényesen, amiért Mi becsületesen dolgoztunk! Aki az enyéimre még egyszer rossz szándékkal kezet emel, annak kívánom, hogy hasonló fogadtatásban részesüljön az életben mindenhol.

A Blue 16 kiválasztásában egyébként két szempont játszott szerepet. Az egyik, hogy a piacvezető Pajzs mellett azonnal profi kisugárzást keltett, hogy az autó gyári kommunikációs rendszerét aknázzák ki, ahelyett, hogy össze-vissza drótoznák feleslegesen, amit az ügyeskezű Nippon nép acélba-alumíniumba álmodott. A második az volt, hogy a rendőrségi helyszíneléskor, majd az utána következő rutin zárcserekor is a Blue16-ot ajánlotta rendőr, polgárőr és zárszaki egyaránt. Utóbbiaknak köszönet a lelki támogatásért, a nehéz pillanatok közben tanúsított együttérzésért, és az - akkor még erősnek érződő, de elmaradhatatlan - őszinte humorért.

András nem csupán Moose képességeit edzette meg - azt az élményt adta vissza, amitől úgy hittem, sosem fogom érezni többet. Csak így tovább, András!

És hogy legyen valami pozitív is a történetben: Hajrá Marinéni!