Mag vagyok. Bennetek várakozom csöndbe burkolózva. S eljön majd az a korty, amelytől szendergő lényem burjánzani kezd odabenn.
Meglásd, így lesz. Minden, ami vagyok, része az egésznek, melyből Nektek is adtam lehelletnyit. Belétek sírtam, szívetekbe nevettem lényegem. Hogyan is menekülhetnétek?
Bennetek vagyok, s ébredni hívom zilált magjait lelkemnek. Van belőlem egy, ki szólít. Zokog börtönében. Véres húrokon zenél neki a halál karma. A halál: karma?
Ne búsulj magadban. Búsulok benned. S ha legtöbb, mit csöpp darabkámmal tehetek, hogy melletted maradok, sosem leszel egyedül.
Ébredj, mag
2007.10.03. 11:20 databájt
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://asundilemmaja.blog.hu/api/trackback/id/tr665687688
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
