A sün dilemmája

Megvettem. Hónapok óta spóroltunk rá. Kiszámoltuk. Kinéztem. Elolvastam egy-két tesztet. Na jó, azokat naponta többször. Aztán ma végre megcsörrent a telefon - "Megérkezett.".

Hát ez is eljött - gondoltam. Hazafelé bágyadtan ballagtam a kezemben lassan ólommá szelídült integrált áramköreimmel.Úgyis ellopják útközben. Vagy elütnek, ez az! Vártam, hogy valami pillanatnyi apokalipszis elrabolja hónapok, évek várakozásaképp született drágaszágomat.

Nem jöttek. Se tolvaj, se gyilkos gázoló. Hazaértem vele...

Ekkor kezdődtek a bajok. Évi megmondta, ha költök a vésztartalékból, nekem reszeltek... Na jó. Nem bontom még ki. Komótosan leraktam a batyut - hatalmas műanyag szatyor, szinte már hullazsák kategória. A mosógépet kerülgettem, indítottam egy mosást. Beszarás. Itt van a lakásban két 45 nanométeres processzormag. Meg egy 8800 GT. Igaz, nem Shelby, és nem Mustang, de illik rá a lóerő-hegyeket sejtető GT név. Pedig "csak" egy grafikus kártya. És nem is a legdrágább, szerény negyvenötért vettem. Mégiscsak össze kéne rakni...

Nem mertem. Évit kávéval vártam, aztán türelmetlenül, miután érkezésétől számítva még vagy félórát csevegett valami kehes munkatársnőjével, heherészve, mintha a világ fontosabb lenne, mint az én drágaszágom...

Aztán... peregtek a percek, szó szót követett, lebaszás lebaszást, de már nem volt hátraarc. A gép megérkezett, és lapulva várta, hogy sötét hatalmába kerítsen, amint megérintem.

Megérintettem. Szépen, komótosan levetkőztettem. "Csak a füüüülbevalóóóó...." gondoltam, de nem volt rajta. Az előző tulajdonost kíméletlen kimértséggel, undorodva vettem ki a házból. Aztán megenyhültem, végülis, hat évig szolgált...

Izzadtam. Fürtökben lógott rólam a verejték nyúlós ragacsa. De némi óvatoskodás, agresszív rántás és lihegés után bevégeztetett... a házba új alap (lap), bivalyerős szív (E8400), és leláncolt vadállat (a gété) költözött. Kapott csilli-villi Geil (buzi?) memóriát is, hogy fejben tudjon tartani húsz centit.

Na, gondoltam, mostmár csak be kéne indítani...  és beindult. A Windows meg beszart. Kösz, MicroShaft.

XP cédé elő, particionál, telepítő indít. És akkor...  raaaj-TA! Meglódultak a pacik. Röpke 5 perc alatt feltelepült a Windows. Rekord idő egy félig döglött vinyóval. Aztán jött az első indítás, és *HUSS*.. csak úgy repült az én drágám. Meg Évi fejemhez vágott megjegyzései.

Hihhetetlenül gyors. Annyira gyors, hogy mellette mézes nyugalommal csordul az idő. Szerintem ezt külön e célra tenyésztett elbóniai kucsmások tervezték a jövőből. Ilyet ember csak álmodni tud.

De, csak, hogy ércsétek, még egyszer:

AZTAKURVADEGYORS!

Most meg mehetek megint két hétre Flóridába segíteni amcsi bajtársainknak a nagy közös projektben, amiben gyakorlatilag helyettük is mi fejlesztettünk eddig. Na mindegy...

Csók a családnak - a csonka családnak.