Állok. Közöttetek, nyugodtan. Fejvesztve menekül a világ. Mosolygok. Színeket varázsolok. Palettámon letűnt korok, születő istenek. Hümmögve dörzsölöm államon a sörtéket. Agyam zakatol, ereimben remény lüktet. Embereket varázsolok. Hamuból, sárból, sandaságból. Ruhát szabok rájuk. Kéjből, szenvedésből. Nevessetek rajtuk. És szeressétek őket, életem morzsáit. Szívetekben születő öröklétem legyen vánkosotok. Mosolygok.
Születés
2005.11.02. 20:22 databájt
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://asundilemmaja.blog.hu/api/trackback/id/tr945687676
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
